A Fidesz a rosszabbik énünket, az emberi természet sötét oldalát igyekszik mozgósítani
A kormány egész politikai stratégiáját a permanens háborúra építi: közös félelem és gyűlölködés tartja össze az egyzászlós tábort. A harci kedv fenntartása pedig nem megy biztos kézzel kiválasztott, kreatívan kidolgozott ellenségképek nélkül.
Persze a modern politikai kommunikáció nemcsak Magyarországon használ ellenségképet, ám alapesetben az ellenség (higgadtabb szóhasználattal: ellenfél) a közhatalomra ácsingózó rivális, vagyis a kihívó, akivel le kell játszani a meccset.
A Fidesz azonban komplett társadalmi- és népcsoportokat nevez ki ellenségnek, sőt, az ellenségképeit boszorkányos sebességgel képes változtatni, cserélgetni.
A mindenkori ellenségről azt kell tudni, hogy valamilyen módon veszélyt jelent a magyar emberekre. A magyar emberekről pedig azt, hogy ők a Fidesz támogatói. Ennek csalhatatlan jele, hogy bármit tegyen Orbán Viktor, állítása szerint az a magyar emberek akarata. (Amiből logikusan az következne, hogy Magyarországon cirka 2,5 millió magyar ember él – ennyi a kormány támogatóinak mérhető száma –, ám a sikeres politikai retorikának messze nem feltétele, hogy logikus legyen.)
Mármost ellenség nem egy van, hanem több: léteznek konstans és hangsúlyos, időszakos és egyszer használatos, valamint fő- és alellenségek. Ezekből szedtünk össze egy listára valót, kellemes gyűlölködést kívánunk.
(...)
10. BRÜSSZEL
A háttérhatalom fellegvára, a rothadó nyugat, a karvalytőke, a liberalizmus, a meleglobbi, a gender, valamint a bevándorlás- és népkeveredéspárti, tolvaj spekulánsok büdös fészke. És azon a helyen, ahol a világ összes gonoszsága egyesül a nemzetállamok ellen, ki is lehet a nemzetállamok erős védőbástyája? Hát persze, hogy a mi hazánk. A belga város nevét magyar ember csak prüszkölő undorral képes kiejteni.
Orbán Viktor persze néha elmegy a rohadékokhoz, leiskolázza őket és kitapos belőlük néhány milliárd eurót hazai fejlesztésekre, hogy megtudják, hol lakik az Úristen.
Emlékezetes Orbán Moszkva-hasonlata, amivel azt érzékeltette: ami a vörös terror idején volt a »szovjet« főváros, az most Brüsszel a liberáldiktatúrában. Annak a ténynek, hogy Magyarország az uniós támogatások nélkül összeomlana, természetesen nincs helye ebben az elbeszélésben.
11. SOROS
A leghangsúlyosabban és eddig leghosszabb ideig gyűlölt, az igazi fekete seggű, a patás ördög és főellenség Soros György. Mintha a Jóisten is NER-ellenségnek teremtette volna: valós személy és nagyon gazdag (imádjuk gyűlölni a gazdagokat), csakugyan erőteljes lobbitevékenységet folytat, valamint számos kitűnő alellenség rendelhető hozzá:
és a Fidesz mindig kiaknázza a lehetőségeket.
Persze az, hogy Orbán azt a Sorost és alapítványait támadja, akinek segítségével annak idején ő meg a fél Fidesz-vezérkar befejezhette a tanulmányait – hát, erkölcsi értelemben, mondjuk így, rendhagyó. Mindenesetre a Soros elleni gyűlöletkampány bő kétmillió magyar ember szívét hódította meg.
12. MENEKÜLTEK
Tőlünk délre és délkeletre minden második másodpercben a lakhelye elhagyására kényszerül valaki. Humanitárius katasztrófák, vagyis ínség, kilátástalanság, terror, háborúk elől indulnak Európa felé a menekültek, hogy aztán a magyar hatóságok részéről a lehető legembertelenebb bánásmóddal találkozzanak.
Az a kormány, mely az úgynevezett keresztény kultúra védelmét alkotmányba foglalta, minden korábbi példát felülmúlva rágalmazza és kriminalizálja a menekülőket. Az is példátlan, hogy a Stop Soros törvény értelmében még a menekültek segítői is büntetésre számíthatnak.
Következmény: beláthatatlan.
+1. HAJLÉKTALANOK
Ők azok az emberek, akik éppen úgy nem férnek bele a NER sikerpropagandájába, mint
A hajléktalanbűnözés kifejezést Pintér Sándor belügyminiszter honosította meg 2010-ben, tőle vette át Tarlós István, ma pedig ott tartunk, hogy alkotmányellenes lesz életvitelszerűen utcán tartózkodni, annak ellenére, hogy tízezrek lakhatása válik bizonytalanná.
A sor távolról sem teljes – annyi látszik belőle, hogy a Fidesz a rosszabbik énünket, az emberi természet sötét oldalát igyekszik mozgósítani, és ez a folyamat a harmadik ciklusban, az új alkotmányozással tovább combosodik.”